MetaL Egy kötél akad a kezembe. Csak a csuklóidat rendezem párba. Sikolts, üvölts a semmibe, Mint szárnyait próbálgató újszülött madártetem… Hangod feláldoztad a semmi oltárán. Ostoba teremtmény. Közben fémes villanásokkal vakítom Nyomorúságos életed…